top

A Kohéziós Alap

Az 1994-ben létrehozott Kohéziós Alap pénzügyileg járul hozzá a környezetvédelemmel, valamint a transzeurópai hálózatokkal és a szállítási infrastruktúrákkal kapcsolatos projektek megvalósításához. Finanszírozza az e projektek előkészítését szolgáló tanulmányokat, valamint a technikai támogatást szolgáló intézkedéseket is.

JOGALAP

Az EK-Szerződésnek a Maastrichti Szerződéssel bevezetett 161. cikke.

CÉLKITŰZÉSEK

A Szerződés kimondja, hogy az Alap „pénzügyi hozzájárulást nyújt”:

– a környezetvédelmi, illetve

– a közlekedési infrastruktúra területén a transzeurópai hálózatokra vonatkozó projektekhez.

EREDMÉNYEK

Először (1993. április 1.) a Tanács „kohéziós pénzügyi eszközt” hozott létre (792/93/EGK rendelet). A Kohéziós Alap 1994. május 16-án lépett a helyébe (az 1264/99/EK és az 1265/99/EK rendelettel módosított 1164/96/EK rendelet).

A. Alkalmazási terület

1. Támogatható országok

Az Alapot azon tagállamok számára tartják fenn, amelyeknek az egy főre jutó bruttó nemzeti terméke (GNP) alacsonyabb a közösségi átlag 90%-ánál, és amelyek programot hoztak létre a Szerződés 104c. cikkében meghatározott kritériumok teljesítésére; ez vonatkozik a túlzott államháztartási hiányra a GMU részeként a gazdaságpolitikák koordinációjával összefüggésben. Négy tagállam felel meg ezeknek: Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália.

2. Támogatható projektek

Az Alap az alábbi két, a Szerződésben megállapított cselekvési területen nyújthat támogatást:

– a Szerződés 174. (130r.) cikkében szereplő célkitűzések eléréséhez hozzájáruló környezetvédelmi projektek: a környezet minősége, emberi egészség, a természeti erőforrások hasznosítása, valamint regionális és világméretű ökológiai problémák. E projektek között megtalálhatók a 175. (130s.) cikk értelmében tett intézkedésekből eredő projektek, és összhangban vannak a környezettel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatban az ötödik politikai és cselekvési programban megfogalmazott közösségi környezetvédelmi politika prioritásaival;

– a Szerződés 155. (129c.) cikkében említett iránymutatások keretében a tagállamok által finanszírozott közös érdekű közlekedési infrastrukturális projektek; azonban a Szerződés 154. (129b.) cikkében foglalt célok eléréséhez hozzájáruló egyéb, a transzeurópai hálózattal kapcsolatos projektek is finanszírozhatók, amíg a Tanács el nem fogadja a megfelelő iránymutatásokat. (*4.7.2.);

a támogatható projektekre vonatkozó előzetes tanulmányok;

technikai segítségnyújtási intézkedések és kapcsolódó tanulmányok.

B. Támogatási mechanizmus

1. A finanszírozás mértéke

A finanszírozás mértéke – a művelettípustól függően – a projektre fordított közkiadás 80–85%-a. Amennyiben a projekt egyéb közösségi támogatásban is részesül az Alapból, a segítségnyújtás teljes összege nem haladhatja meg az összkiadás 90%-át, kivéve az előkészítő tanulmányok vonatkozásában, amelyek 100%-os finanszírozásban részesülhetnek.

2. Eljárás

A Bizottság – a kedvezményezett tagállammal egyetértésben – határoz egy adott projekt finanszírozásáról. A határozatoknak egyensúlyt kell fenntartaniuk a két terület (a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra) között. A Bizottság éves jelentésben számol be az Alap keretében végzett tevékenységekről a Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.

C. A támogatás mértéke

1. Az Alap forrásai

a. 1993–1999 közötti időszak

Az Alapból nyújtható források teljes összege csekély mrétékben meghaladta a 15 milliárd ECU-t.

Az 1264/99/EK rendelet a kedvezményezett tagállamok között az összeget kizárólag indikatív alapon osztotta szét:

– Spanyolország: 61–63,5%;

– Görögország: 16–18%;

– Portugália: 16–18%;

– Írország: 2–6% (2004. január 1-jétől Írország nem támogatható).

b. 2000–2006 közötti időszak

A kötelezettségvállalásokra rendelkezésre álló összes forrást az 1264/1999/EK rendelet – az 1999. évi árakon számított – 18 milliárd euróban határozza meg.

Az Unió 2004. május 1-jei bővítését követően a Kohéziós Alap 2006 végéig a tíz új tagállamra, valamint a 2000–2006 közötti időszakban támogatható három tagállamra (Görögország, Spanyolország és Portugália) vonatkozik. 2007. január 1-jétől Spanyolország nem támogatható.

A tíz új tagállam csatlakozási feltételeiről szóló okmány – az 1999-es árakon számított – kötelezettségvállalási előirányzatokban összesen 7,59 milliárd eurót nyújt ezen országok számára 2004. május 1-je és 2006. december 31-e között.

Az Alap összes forrásának a tagállamok közötti elosztása számos kritériumtól függ: az egyes országok népessége és területe, egy főre jutó GNP-je, társadalmi-gazdasági tényezői, például infrastruktúrája. Azonban az egyes tagállamok részére a Kohéziós Alapból évente nyújtható teljes összeg – a strukturális alapokból kapott támogatással együtt – nem haladhatja meg GDP-jük 4%-át.

c. A 2007–2013-as programozási időszak

Az új rendelet meghatározza a strukturális alapok és a Kohéziós Alap működésére vonatkozó általános rendelkezéseket, valamint megállapítja, hogy a Kohéziós Alap – a „Konvergencia” célkitűzés operatív programjaiban való pénzügyi részvétel révén – hozzájárul a kevésbé fejlett tagállamok és régiók „Konvergencia” célkitűzéséhez (*4.5.2.).

Az új tagállamok – amelyek mindegyike jogosult a Kohéziós Alapból történő támogatásra, és amelyek új és fontos finanszírozási igényekkel szembesülnek – 2004. május 1-jei csatlakozása indokolja mind az Alap intervenciós területének kibővítését, mind a (2000–2006 közötti időszakra vonatkozó) 18 milliárd eurós költségvetésnek az új programozási időszakban 61 milliárd euróra (58 milliárd EUR + 3 milliárd EUR egyedi átmeneti támogatás) történő emelését.

Ennek megfelelően az Alap finanszírozhatja a fenntartható fejlődést támogató intézkedéseket, amennyiben azok egyértelműen környezetvédelmi vonatkozásúak, mint például az energiahatékonysággal vagy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos intézkedések. A transzeurópai közlekedési hálózatokon kívül ez lehetővé teszi a vasúti közlekedés, a hajózható tengeri és belvízi útvonalak, a multimodális közlekedési tevékenységek és ezek interoperabilitása, a közúti és légi forgalom irányítása, a tiszta városi közlekedés és a tömegközlekedés finanszírozását is. Az intervenciós területek ilyen kiterjesztése összhangban van a Szerződés megfelelő rendelkezéseivel, valamint az Európai Tanács által Lisszabonban (2000. március) és Göteborgban (2001. június) meghatározott prioritásokkal.

AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE

A Kohéziós Alap 1994. évben történt létrehozásával a Parlamentnek első alkalommal nyílt lehetősége a Maastrichti Szerződésben (130. cikk d) pont) ráruházott új hozzájárulási hatáskörnek a strukturális alapokkal kapcsolatban történő alkalmazására. Biztosítani tudta azt, hogy a regionális és a helyi hatóságok részt vesznek az Alap által finanszírozott projektek ellenőrzésében; hozzájárulása az Alap működésére is hatással volt.

A következő években megnőtt a Parlament által a kohéziós politikára gyakorolt befolyás. Különösen ellenezte annak módját, ahogyan a kritériumokat már teljesítő országokat az államháztartási hiányról szóló feltételes záradék szankcionálta, mivel úgy vélte, hogy ez – amint a kohézióról szóló első hároméves jelentés következtetéseiből is kitűnik – nem jelenti azt, hogy ezen országok már sikeresen felszámolták a regionális és társadalmi egyenlőtlenségeket. A Parlament továbbá hangsúlyozta azt a hozzájárulást, amelyet az Alap a kedvezményezett országokban a munkahelyteremtéssel kapcsolatban tett: a Bizottság becslései szerint 1996-ban közvetlenül több mint 57 000, közvetve pedig több mint 17 000 új munkahely jött létre.

Az Európai Parlament aktívan részt vett a 2007–2013-as időszakra vonatkozó új rendelet kidolgozásában. Számos, a szöveg javítását szolgáló javaslatot tett, különös tekintettel a következőkre:

– környezetvédelem;

– a fogyatékkal élők;

– az eljárások egyszerűsítése és átláthatósága;

– a regionális szereplők szerepének növelése és egy jövedelemtámogatási rendszer bevezetése (a teljesítéshez és a minőséghez kötött közösségi tartalék formájában, amelyet a 2000–2006-os időszakban kizárólag a strukturális alapok vonatkozásában nyújtottak).

A Tanács nem fogadta el a Parlament valamennyi javaslatát.

 

Ivana Katsarova
2007. január